1895-ben született a Zala megyei Pákán. Korán elhunyt néptanító apjának családja kétszáz év óta tanítóskodott. Öveges a győri bencésekhez, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba, 1912-ben lépett be a piarista rendbe. 1919-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, 1920-ban pappá szentelték, majd a piaristák gimnáziumaiban tanított Szegeden, Tatán, Vácott és a fővárosban. 1946-ban kilépett a rendből, egy évig a Közgazdasági Egyetem tanárképző intézetében meghívott, majd rendes fizikatanár lett. 1948-tól 1955- ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt. Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozta az új magyar természettudományos ismeretterjesztést. A bonyolult kísérleteket is olyan egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették. Számos kísérletét egyszerű eszközökkel, egy konyhaasztalon is el lehetett végezni. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT) filmvetítéses előadásokat tartott. 1970-től természettudományi játszóházakat tervezett, ahol szülők és gyermekek együtt ismerkedhettek volna a természet törvényeivel. Az ötlet végül 1995-ben a Csodák Palotája néven valósult meg. Szuggesztív tanáregyéniség volt, 1957-től 12 éven át mutatta be közérthető nyelven fizikai kísérleteit a televízióban, milliók érdeklődését keltve fel a hangtani, hőtani, fénytani és elektromos jelenségek iránt. A televízió 100 kérdés — 100 felelet című műsorát is vezette 1958–69 között. Megalapításától szerzője, később szerkesztője volt az Élet és Tudomány című lapnak. 1948-ban elsőként kapott Kossuth-díjat. Öveges József 1979. szeptember 4-én halt meg Budapesten.