/data/cms21588/lukinlaszlo2000_small.jpg 110 110 - /data/64189/tn_lukinlaszlo2000_small.jpg 110 110 thumbnail: - 2000-ben kapott II. Kerületért Emlékérmet
Lukin László zenepedagógus, karnagy (1926., Baja - 2004., Budapest).

Lukin László részt vett a Nemzetközi és a Magyar Kodály Társaság munkájában, alapító tagja a Liszt Ferenc és a Bárdos Társaságnak. Aki valaha tanult zenét vagy érdeklôdött a zene iránt, ismeri. Egyedülálló zenepedagógus. Nem akart más címet magának, mint azt, hogy tanár, mert oly fontos számára, hogy zeneszeretetét és tudását továbbadja. Elôadásai élvezetesek voltak, nem nélkülözték a humort. Hitt az éneklés közösségformáló erejében. Emberi, családi élete példa.
— A tanár úr címet tiszteletbôl kapta. Feleségével, Horvát Eszterrel a Fazekas Mihály Fôvárosi Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban tanított. 1951-ben, az évnyitó ünnepségen egy szôke, daliás tanár dirigálta a Himnuszt a fiú- és lányiskolából szervezett vegyes kórusnak. Énekeltünk a Zeneakadémián, és sokat szerepeltünk a Bartók teremben. Kodály és Bartók mûvei által lehetett politikamentesen adózni a mûvészetnek. Lukin tanár úr szeretett hazafias színezetet adni a szerepléseknek. Egyszer több szólamban próbálta elénekeltetni a Himnuszt, amit még azon az áron sem engedtek neki, hogy a szovjet himnuszt is ugyanúgy elôadatta volna. Az ô hatása, hogy ötven éve énekelek.
A zenetörténettôl a szolfézsen át mindent megpróbált megtanítani; tôle tudtuk meg, hogy létezik egyházzene. Példaadóan nevelt a zenén és az iskolán kívül is. A kórusból az arra érdemes négy-öt lurkót többször elvitte a Gellértbe, és együtt úszkáltunk vele. Benne volt a diákcsínyekben, óráin a társaság mégis fegyelmezett volt, amit nem erôbôl, hanem varázslattal ért el. Saját gyerekei is mind tanultak zenét.
Életemnek meghatározó része Lukin László, akinek édesapja, id. Lukin László Baján volt híresen szeretett tanár. Tanár úr a mai napig ugyanolyan nyitott ember, és teljes intenzitással dolgozik, hogy hatalmas zene- és kultúrtörténeti tudását átadhassa közönségének.
Igali György visszaemlékezése
Zeneakadémistaként jártam hozzá a Fazekasba kötelezô tanítási gyakorlatra. Lenyûgözött a tudása és az, ahogyan elô tudta adni. A második-harmadikos gimnazista kamasz fiúk, akiknek heti egy órájuk volt, feszülten figyeltek a jó hangulatú órákon. Emberi tartása abban is megmutatkozott, ahogyan állt a gyerekek elôtt. Sohasem ült az asztalra, pontosan kezdte és fejezte be az órát, nem jó napottal, hanem jó napot kívánokkal köszönt.
Zenei általános felsô tagozatában tanítok, sokszor meghívjuk ôt. Látszik rajta, hogy nagyra értékeli, ha egy iskolában van jó ének-zene-oktatás és énekkar. Nagyon ért a gyerekekhez. Egyszer kóruspróba elôtt betoppant hozzánk tavasszal, nyárelôn, amikor néhány gyereknek gipszben volt keze vagy lába. Nem állta meg szó nélkül, és azt mondta nekik: — Nem hittem volna, hogy az éneklés ilyen veszélyes mesterség. — Mai napig tanítok abból a könyvébôl, amit Eszter nénivel írt. Nyolcgyermekes családjukhoz a példát Bárdos Lajoséktól vették.
(Igaliné Büttner Hedvig visszaemlékezését lejegyezte Zsoldos Szilvia)

Lukin László zenepedagógus, karnagy, műfordító, előadóművész. "A zeneszeretet a családból jön. Szerencsés voltam, hisz apám kántorkodott, hegedült, orgonált. Édesanyám is zeneiskolát járt ember volt, tőle tanultam meg zongorázni. Később a ciszterci gimnáziumban is muzikális légkör vett körül... Ha az ember valakit nagyon szeret, akkor hallgat a szavára. Én hallgattam a feleségem szavára, aki azt mondta, hogy nem kell karmesterség, meg operai dirigálás, legyek én csak pedagógus, úgy, ahogy azt az apám is cselekedte, és ahogy ő is csinálni fogja." Lukin László tankönyveket írt, és több zenei társaság munkájában is közreműködik. "Kevesen tudják, hogy a világszerte elismert Kodály-módszer nem csak Kodály nevéhez fűződik. A zenei alapokat ő fektette le, de a realizálása, írásba foglalása, terjesztése Ádám Jenőnek köszönhető... Sajnos mára a zene elprimitivizálódott, háttérzenévé vált. Fülhallgatós zeneélvezetben leledzenek a gyermekeink. Pedig az élőzene semmivel sem pótolható." (Budai Polgár 1996/4)