A II. kerület 2018-as posztumusz díszpolgára, Körmendi János éppen tíz éve nincs már közöttünk. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész 1927-ben született. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, főiskolai osztálytársa volt Sinkovits Imrének és Márkus Lászlónak. Friss diplomásként lett a Madách Színház tagja 1951-ben, a körúti társulathoz harminchat éven át hűséges volt. 1987–2004 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Emellett fellépett még a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, a Budapesti Operettszínházban, sőt az Operaházban is. Hatvan évet töltött a színpadon.
Kiváló komikus volt, művésze a rögtönzésnek. A közönség sokszor már akkor nevetett, amikor feltűnt a színpadon. Nagyszerű színpadi és televíziós alakításokkal ajándékozta meg közönségét, főként komikus, szatirikus karakter- és epizódszerepek megformálásával. Számtalan bohózatban játszott, a legkisebb szerepből is magánszámot teremtett a színpadon. Több évtizedes színművészi munkássága alatt sikerrel varázsolta el és nevettette meg közönségét. Pózmentes alakításaival, sajátos orgánumával, mosolyt fakasztó mimikájával és vígjátéki szerepeivel több korosztály számára hozott derűt és vidámságot a mindennapokba. És bár mindig megnevettette a közönséget, valójában filozofikus, bölcs ember volt, akinek egész pályáját – még a kisebb szerepekben is – kiemelkedő alakítások jellemezték.
A színjátszáson kívül írással is foglalkozott. Szerzői és írói tevékenysége során több könyvet, kabarétréfát és televíziós bohózatot is írt, Csehov Három nővérének paródiájára sokan emlékeznek.
Közel hat évtizeden át élt együtt feleségével, aki a Kapás utcai rendelőintézet orvosa volt. Ebből közel ötven éven át voltak kerületünk vízivárosi, Fő utcai lakói, amit emléktábla is jelez.
