1927. október 23-án született
1940-ben lesz vízilabdázóként a Gamma csapatának tagja. 1945-től a Csepeli MTK,
1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa.
 
Játékosként 5 olimpián vett rész:
1952-ben Helsinkiben
1956-ban Melbourne-ben
1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt.
1948-ban a londoni olimpián ezüst-, 1960-ban Rómában bronzérmet szerzett csapatával
Kétszeres Európa- és 11-szeres magyar bajnok.

1956. október 23-ától a felkelők oldalán tüntetett, a Széna téren segít a barátainak barikádot építeni. Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt, a szovjeteket legyőző magyar csapat kapitánya. A forradalom leverése után külföldön élt, hazatérése után sokáig nem játszhatott nemzetközi tornákon.

1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője.
1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett.
1971-től a Budapesti Vasas edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. Irányítása alatt  a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

Számos magas kitűntetésben részesült, többek között 1994-ben Samaranch elnöktől vette át az olimpiai érdemrendet. A rendszerváltás utáni első parlamentben az MDF képviselője volt. A Nemzet Sportolója, a vízilabda szövetség tiszteletbeli elnöke. A Császár uszoda 90-es évekbeli újjászületésének támogatója.

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a nemzet sportolója, a II. kerület díszpolgára, aki 40 évig volt a városrészünk lakója 2013. augusztus 18-án hunyt el.