Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze.
1943-ban született Budapesten. Első mestere édesapja volt, aki négy éves korától
tanította zongorázni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt zeneszerzés
szakra, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban végzett kitűnő
diplomával. 1966 és 1971 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított,
1971-től 1972-ig a Hamburgische Staatsoper korrepetitora lett. Tanulmányait 1972-től
1974-ig Kölnben folytatta, ahol a 20. század legmodernebb hangkutatási eredményeit,
különféle komponálási technikákat sajátított el és megismerkedett az elektronikus
zenével is. Számos elektronikus stúdióban dolgozott Németországban és Svédországban.
1976-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet tanszakán tanít. Pedagógusként
külön figyelmet fordít a tehetségekre; „a fiatalokat segíteni és adni-adni, amíg
csak lehet” – fogalmazta meg több ízben.
Zeneszerzői tevékenysége során komponált operát, táncjátékot, zenekari-, kamara-,
szóló-, fúvószenekari, kórus-, továbbá elektronikus- és komputer zenei műveket
is. Több, mint kétszáz zenei művet jegyez. Komponistaként kísérletező és újító,
egyedülálló hangzásvilágot alakított ki és ismét „divatba hozta” a dallamot.
Mintegy harminc éve a II. kerület lakója, ahol – mint mondta – ideális körülményeket
talált alkotói munkájához, és amelynek kulturális életét évtizedek óta gazdagítja.
