Minden befizetett parkolási forinttal el tudunk számolni

Néhány gondolat és tény a fővárosi parkolásról

Hetek óta visszatérő téma a sajtóban, hogy a fővárosi kerületek fizetőparkolásával kapcsolatosan kizárólag súlyos visszaélések, anomáliák tapasztalhatóak, a parkolás intézménye pedig nem a fizető zónákban élők mindennapjait teszi élhetőbbé, hanem csak a fideszesek pénzlenyúlását szolgálja. Igaz, legutóbb feltűnt a bűnösök között Karácsony Gergely és szoci szövetségesei is.

Arról azonban már kevesebbet hallhatunk, olvashatunk, hogy a Demszky-éra alatt a Fővárosi Önkormányzat saját cége, a Parking Kft. milyen sikertelenül, és konkrétan veszteségesen üzemeltette a legforgalmasabb közterületeken lévő parkolóhelyeket. Az is kimarad, hogy a fővárosi parkolás jelenlegi – az önkormányzati törvény kétharmados szabályai szerint – rendszerében a zónák kijelölése, a díjszabás megállapítása a Fővárosi Közgyűlés feladat- és hatásköre, tehát egységes, míg az üzemeltetést a kerületeknek kell végezniük. (Tény, hogy végezniük és nem végeztetniük más cégekkel.) Nyilván nem az a cél, hogy objektíven beszéljenek az emberek valamiről, valódi problémák és javaslatok hangozhassanak el – például a leghatékonyabb és legjobban kontrollálható szervezeti egységek nagyságának kérdése, vagy a zónahatárok folyamatos kitolódásának hatásai –, hanem az, hogy le lehessen járatni a kerületeket, (nyilván nem mellékesen döntő többségüket a választók akaratából kormánypárti polgármester vezeti,) be lehessen bizonyítani, hogy milyen rossz helyre kerülnek az adófizetők parkolásra szánt forintjai. Egy szélsőséges portál újságírójának pedig manipulatív módon odáig sikerült egy komoly cikksorozat mellékes zöngéjében eljutnia, hogy a II. kerületet is a „Centrum parkolási birodalom” részeként nevezte meg. Ez pedig nem csúsztatás, hanem hazugság, rágalom.

Miközben néhány dolog a témában, amit láttam-olvastam, engem is mélyen megdöbbentett, sőt fel is háborított, mégis bátorkodom a közvéleményt nagymértékben befolyásoló budapesti polihisztorok állításainak néhány elemével szembehelyezkedni. Elöljáróban: én nem értek mindenhez, nem is vagyok meggyőződve, hogy mindenben igazam van, de azért huszonegy év önkormányzati munkával a hátam mögött – amiből tizenhárom évet vezetőként dolgoztam – talán nem túl merész vállalás rávilágítani néhány aspektusára ennek a kérdésnek. Legfőbb okom pedig gondolataim leírására az, hogy mindig is elleneztem az általánosítást, a kollektív bűnösség alkalmazását, az emberek manipulálását. A tényeket, a valós adatokat pedig mindennél fontosabb érveknek gondolom. Az sem mellékes, hogy a parkolóőr, a közterület-felügyelő, még a polgármester is ember. Biztos van ilyen és olyan, ahogyan az asztalosok, a bankárok, a tanárok, a mérnökök, még a bírók között is.

Nézzük akkor a konkrétumokat. Budapest Főváros II. kerületében 2001 óta a Centrum Kft. bonyolította a parkolást. Tízéves, nehezen felbontható volt a szerződése. 2006-tól, polgármesterségem kezdetétől (amelyet Horváth Csabától vettem át, pontosabban nyertem el a választáson) a parkolási zónák bővítéseinek működtetését – melyet minden esetben a helyben élő és lakóhelye körül megállni nem tudó lakosság kér – nem tíz évre, csak az eredeti szerződés lejártáig, 2011-ig kötöttük meg. A szerződések lejártakor kiléptünk a rendszerből, nem hosszabbítottunk az említett céggel.

Az elszámolások és az átadás-átvétel után a polgármesteri hivatal saját szervezetén belül létrehoztuk a parkolási csoportot, a lakosság számára szinte észrevétlenül, de fennakadást biztosan nem okozva magunk szerveztük meg és vettük át a parkoltatási feladatokat. Köztisztviselőkkel, munkavállalókkal, parkolóőrökkel, ügyfélszolgálatosokkal, technikusokkal és jogászokkal.

Semmilyen tevékenységet nem szerveztünk ki, még az automaták karbantartását is csak a végső esetben – ha magunk nem tudjuk megoldani – végeztetjük külső vállalkozóval. Minden befizetett parkolási forinttal el tudunk számolni, a folyamatok jól dokumentáltak, ellenőrizhetőek. És az is tény, hogy – noha a parkolási rendszerek működtetése fő szabályként forgalomtechnikai célokat szolgál – minden évben fel tudunk mutatni 500 millió forint körüli „hasznot”, amit kizárólag út- és járdafelújításra, közlekedés- és parkolásfejlesztési célra fordítunk.

Végezetül pedig még egy aprócska tény, amely talán tovább árnyalja az ebben a témában oly mértékben leegyszerűsített kijelentéseket. A Fővárosi Önkormányzat a Parking Kft. megszüntetése óta (önkormányzati cégként jogilag nem, gyakorlatilag csődbe ment) nem működtette a saját maga által kijelölt parkolási zónák saját – nem kerületi – közterületein a parkolást. Például a bel-budai Duna-parton. Megoldásként, a hatékonyság és az egységesen védendő területek érdekében – más kerületekhez hasonlóan – szerződést kötött a főváros és a II. kerület ezen területek parkolásüzemeltetésére. A kerület végezte az eszközberuházást és végzi a teljes szolgáltatást, ennek költségeit levonva pedig a „haszon” 85 százaléka a közterület tulajdonosát, a Fővárosi Önkormányzatot illeti. A II. kerület esetében 2019 második félévétől (amikortól a kötelező parkolóautomata-beszerzés költsége megtérül) évi, nagyságrendileg 120 millió forintot fogunk átutalni a budapesti költségvetésbe.

A fizetőparkolás egy kis szelete a fővárosi közigazgatás hatalmas rendszerének. Ennek pedig a II. kerület érintett területei egy további szeletét képezik. De ha most valakik ezt helyezték reflektorfénybe, akkor fontos ebben a szegmensben is a tisztánlátás. Ezeket a tényeket azonban csak azoknak ajánlom figyelmébe, akik szeretik a nemzet fővárosát, szeretnek értelmes és konstruktív eszmecseréket folytatni és nem utolsó sorban dolgozni a közjóért. Akik tudnak különbséget tenni jó és rossz között, nem szeretik a manipulációt és az élet minden területén keresik az igazságot. Persze lehet, hogy ezek nagyon maradi elvárások, mégis hiszem, hogy sokunkban megvannak.

Láng Zsolt,
a II. Kerületi Önkormányzat polgármestere
és a Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi, Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottságának elnöke