A svábok kitelepítésére emlékeztek

A megemlékezésen köszöntőt mondott Dézsi Jánosné, a II. kerületi Német Önkormányzat elnöke, majd Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere és Varga Mihály a II. kerület országgyűlési képviselője emlékezett. Az ünnepségen felolvastak kitelepülési köztelezettség alól felmentést kérő leveleket és visszaemlékezéseket, amelyeket olyanok írtak, akik gyerekként élték át a kitelepítést.

Képgaléria nyílik

Láng Zsolt, polgármester beszédét egy mondással kezdte, miszerint "a kitépett fa idegen földben is gyökeret tud ereszteni, de azt a földet, amelyből magról kihajtott, mindig az emlékeiben hordozza". Hangsúlyozta, hogy ezen a napon arra a kétszázezer emberre is emlékezünk, akiket Németországba deportáltak. A hidegkútiak közül 1300 személyt űztek el, az első csoport 1946 május 7-én indult a solymári vasútállomásról marhavagonokban az ismeretlenbe. A kitelepítettek főként Mosbachban és környékén telepedtek le.

– Ófalu németajkú lakosságának 88 százalékát költöztették el, ami döbbenetes szám – fogalmazott a polgármester. – Még sokan élnek azok közül, akik gyerekként kerültek Németországba, és mai napig szorosan kötődnek szülőföldjükhöz.
Mint mondta, fontos, hogy azóta testvérvárosi kapcsolat alakult ki a mosbachiak és a hidegkútiak között, és ezt igyekszik tovább erősíteni a II. Kerületi Önkormányzat is, ezért látogattak két hete Mosbachba a kerület képviselői. Megjegyezte: új célokat fogalmaztak meg, a jövőben a fiatalságot bevonva kell új metszéspontokat találni.

Varga Mihály, a II. kerület országgyűlési képviselője beszédében Mózes ötödik könyvének egy mondatát idézte: A pusztai vándorlás alatt nyilvánvalóvá lett, kinek mi lakik a szívében. Megjegyezte, egy népnek a jogfosztás után időt kell hagyni arra, hogy újra érezze a szabadságot, a fájdalom és a küzdelem hozzájárulhat ahhoz, hogy megújuljon egy közösség.
– Tragédia, hogy több száz év együttélés után a hidegkúti svábok erre a sorsra jutottak, ami veszteség volt Magyarországnak, Pesthidegkút közösségének – fogalmazott.