Végső búcsú Jókai Annától

85. életévében, pünkösdhétfő délután elhunyt Jókai Anna, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth-nagydíjas és Kossuth-díjas író- és költőnő, aki a II. kerülethez, és különösen Pesthidegkúthoz megannyi szállal kötődött.

Jókai Anna városrészünkben fontos közéleti szerepet töltött be, elmondása szerint ide mindig szeretettel hívták. Mint a Budai Polgárnak nyilatkozva korábban elmondta: „A második kerületben sokszor megfordulok. Nagyon közelinek érzem magamhoz ezt a kerületet. Itt van igény arra, hogy megszólaljak, beszéljek, hívnak és számítanak rám, és én ezt nem is bánom, mert nem feltétlenül aszerint teszünk eleget a felkéréseknek, meghívásoknak, hogy hol lakunk, hanem aszerint, hogy hova húz a szívünk.”

A kerületünkre szellemi otthonaként tekintő írónő 2016-ban vette át a polgárok javaslata alapján a Klebelsberg-díjat a Kultúrkúriában, ahol ünnepélyes gálaműsor keretében a kitüntetettnek Láng Zsolt polgármester, a rendezvény házigazdája és Csabai Péter, a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárója adta át a bronzplakettet. A díjat olyan személynek ítélik oda, aki sokat tett a városrész kultúrájáért. Mint Láng Zsolt polgármester akkor hangsúlyozta: „Az írónő nem csupán a Klebelsberg Kuno Emléktársaság elnökeként vállal fontos szerepet a városrész életében, hanem rendszeresen részt vesz önkormányzati programokban. Legutóbb zsűritagként ő köszöntötte a II. Kerületi Önkormányzat Idősügyi Tanácsa által hirdetett, ’56-os témakörben kiírt novellapályázat díjazottjait.”

Jókai Anna a Klebelsberg Kuno Emléktársaság tiszteletbeli elnöke volt, számos alkalommal vett részt a Kultúrkúriában a Klebelsberg héten, vagy tartott itt előadást. 2012-ben, 80. születésnapján a Kultúrkúriában köszöntötte őt – mások mellett – Láng Zsolt polgármester is, majd Ivancsics Ilona és Színtársai előadásában Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt című darabját láthatta a közönség.

A Budai Polgár, a II. kerület lapja is több alkalommal készített Jókai Annával interjút, az újságban megjelent gondolataival búcsúzunk a nagyszerű írónőtől, Pesthidegkút pártfogójától.

„Kezdetektől fogva éreztem, hogy nagyon fontos a reális világ, amiben élünk, ha nem volna fontos, nem helyezett volna minket ide a Teremtés. A leghétköznapibb, a legapróbb kis cselekvésünknek is óriási jelentősége tud lenni, de ugyanakkor mindezt egy magasabb szellemi szférából tekintjük át, a cél és az eredet ebben a magasabb szférában van: ez a spritualitás. Ez a kettő együtt adja, hogy valóban két lábbal kell állni a földön, de mindig az eget kell célozni. Én is reális ember vagyok, minden apróság iránt fogékony, szeretem a pontosságot, és legalább olyan fontosnak tartom azt, hogy az apró, mindennapi cselekvéseim a helyükön legyenek, mint azt, hogy naponta időt szánjak arra, hogy áttekintsem, mit tudtam kezdeni az életemmel, saját lelkemmel. Minden kedves olvasómnak javaslom, próbálja ki: a legaprólékosabb fizikai munkát végezve születhetnek a legnagyobb gondolatok.” (2007)

„A második kerületben sokszor megfordulok. Eleinte elsősorban személyes kapcsolatok révén ismerkedtem meg Budapest e szép városrészével. Bődey Sándorék kerestek meg, akik nagyon sokat tesznek a kerületért, később Jablonkay Gáborék szintén lelkesen hívtak, a polgári bálon is díszvendég szoktam lenni, itt lakik kedves barátunk, Bánffy György, sőt Láng Zsolt jelenlegi polgármesterrel is régebb óta ismerjük egymást. A másik kapcsolódási pont, hogy a klebelsbergi gondolat nagy híve vagyok, és a Hidegkúton működő Klebelsberg Emléktársaság tiszteletbeli elnökének választottak, így természetes, hogy a róla elnevezett kultúrközpontba is jövök időnként. Nagyon közelinek érzem magamhoz ezt a kerületet. Itt van igény arra, hogy megszólaljak, beszéljek, hívnak és számítanak rám, és én ezt nem is bánom, mert nem feltétlenül aszerint teszünk eleget a felkéréseknek, meghívásoknak, hogy hol lakunk, hanem aszerint, hogy hova húz a szívünk.” (2007)

Az írónőt 80. születésnapja alkalmából a Klebelsberg Kuno Hét programsorozat keretében is köszöntötték: "Igen, rengeteg köszöntöttek és köszöntenek a napokban, nagyon nagy ez a szeretetáradat. Úgy érzem, ennek örülni kell, és soha nem lehet fárasztó, ha az embert szeretik. Isten kegyelmének tartom, hogy van még energiám, van még alapvetően egészségem, kedélyem, és a felém áradó szeretetet szeretettel tudom viszonozni." (2012)

„Szeretném megszólítani a huszonéveseket is, szeretnék jelen lenni mindenkinek az életében. Éhes élet című könyvemben szó van arról is, hogy „ne rontsuk el az életet”, fontos, hogy az emberek a jóra legyenek éhesek, arra, hogy minél többet tudjanak segíteni.” (2012)

Jókai Anna a Kultúrkúriában A szeretet pedagógiája címmel tartott előadást:
„– Az első tanítási napon félelmemben a pad alá bújtam – emlékezett. – Negyedik osztályban új tanárt kaptunk. Neki köszönhetem, hogy ma már ezeroldalas regényeket írok kézzel – fogalmazott a írónő, aki szerint Isten áldása egy jó tanár! Az előadás végén Jókai Anna a nyitottság szó jelentését elemezte. Néhány éve pozitív jelzőként szerepel az emberek szókincsében, pedig nem feltétlenül az. – Az a jó, ha a jóra nyitott vagyok, a rosszra becsukom magam – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy számára a krisztusi igazság segít a döntésben. – Ha végképp elfog minket az öregségtől, a csalódástól, a betegségtől vagy a haláltól való félelem, akkor gondoljanak arra a jézusi ígéretre: „Ne féljetek! Veletek vagyok a világ végezetéig.” (2014)

Életút

Jókai Anna a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Kossuth-nagydíjas magyar író- és költőnő 1932. november 24-én született Budapesten egy polgári család második gyermekeként. 1939 és 1942 között a Mária Terézia téri elemi mintaiskola, 1943 és 1951 között a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulója volt, már ekkoriban verseket, novellákat írt.

Pályája elején könyvelőként, majd népművelőként dolgozott. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezt követően 1974-ig tanított, majd szabadfoglalkozású író lett. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992 között elnöke volt. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.

Első novellája, a Családi kör 1966-ban jelent meg, ezt követte 4447 című regénye 1969-ban, amelyet 1977-ig további öt regény és négy elbeszéléskötet követett. Műveiben gyakran foglalkozik a tanári hivatás problémáival, a szeretet jelenlétével, főhőse a mai magyar átlagpolgár.

Már első regényét is elismeréssel fogadta a kritika, és az olvasók körében is hamar népszerűvé vált. Legismertebb művei: Tartozik és követel (1970), A labda (1971), Napok (1972), Szerelmeink, szeretteink (1973), Szegény Sudár Anna (1989), Ne féljetek (1998), Éhes élet (2012). Regényei mellett elbeszéléseket, verseket, esszéket is írt.

Munkásságát többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (1994) és Kossuth-nagydíjjal (2014), Prima Primissima közönségdíjjal (2004), Budapest díszpolgára kitüntetéssel (2012), és a Magyar Érdemrend nagykeresztjével (2012) ismerték el. 2014 óta a Nemzet Művésze.
A Klebelsberg Kuno-díjat 2016-ban vehette át.