Műfordításaival tűnt fel; 21 évesen Shakespeare-szonetteket fordított, huszonkét évesen jelentkezett első verseskötetével, melynek Föld, erdő, Isten a címe. Ezt három további követte: a Kalibán (1923), A sátán (1926) és a Te meg a világ (1932). A harmincas években közel került a népi írók mozgalmához. Jobboldalinak minősített múltja miatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd publikációs tilalmak sújtották. 1947-ben többek tiltakozása ellenére felvették az Írószövetségbe. Az üldöztetés és a megkülönböztetés elől a munkába menekült, és megírta két nagy versciklusát Tücsökzene és A huszonhatodik év címmel. Szabó Lőrinc életregénye a két világháború közötti magyar értelmiség jelentős részének útját, válságait, vívódásait tükrözi. Kerületünkhöz való kötődése közismert.
