Anyai dédapja a Ganz-gyár vasöntőmestere, aki családjával együtt a Fazekas utcában
lakott. 1907 tavaszán ide költözött a hatéves Németh László szüleivel. A Medve
utcai házban kezdte meg elemi iskolai tanulmányait. A család számos helyen élt
később, de a felnőtt Németh László visszatért gyermekkora színhelyére. A Medve
és az Áldás utcai iskolában mint háziorvos működött hosszú éveken át. Házat épített
a Törökvész úton, élete alkonyán pedig a Pasaréten élt. Lányai jelenleg is kerületünk
polgárai.
A Toldy főreál gimnáziumban érettségizett. Magyar-francia szakos bölcsésznek
készült, de 1920-ban átiratkozott az orvosi egyetemre. 1925-től a Szent János
Kórházban dolgozott. Első nagy irodalmi sikerét a Horváthné meghal című novellájával
aratta, és díjnyertese volt a Nyugat egyik pályázatának. 1930-ban Baumgartner-díjat
kapott, az adományozó alapítvány kuratóriumának elnöke Babits Mihály, kihez akkoriban
mély barátság fűzi. 1934-től a rádió irodalmi osztályának vezetője. Első színpadi
művét, a Villámfénynél-t 1938-ban mutatja be a Nemzeti Színház. Az ötvenes-hatvanas
években hallgatni volt kénytelen, mivel sehol nem jelenhettek meg művei, mégsem
volt tétlen, ezeknek az éveknek köszönhetjük francia és orosz regények kiváló
fordításait. Életútjában sok vívódó értelmiségi ismerhet magára.