Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg 1960-tól 1973-ig írt
első regényének, a Sorstalanságnak gondolati alapanyaga.
Kertész Imre írásainak fő problematikája — az eddigi értelmezések tükrében —
a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz számára a történelem lezárhatatlanságának
jelképe. A kérdés Kertész számára központi jellegére utal, hogy A száműzött nyelv
[2001] című kötetében a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos
még az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző
nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége. Mai napig nagy sikere van német
nyelvterületen.
Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud,
Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig
Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyar
nyelvre.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja. Számtalan
irodalmi díja (többek között József Attila-, Déry-, Örley-, Herder-díj) után 2002.
október 10-én első magyar íróként irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki a Svéd Királyi
Akadémia.