Hírek
Önkormányzat
Polgármesteri hivatal
Hirdetőtábla
Intézmények
Kultúra
Sport
Kerület
Kerületi díjazottak
Várkonyi Zoltán kerulet/keruletidijazottak/Varkonyi_Zoltan.html 2014 6 24 3 10 31 0 2014 6 24 3 11 25 13 false

kétszeres Kossuth-díjas színész, filmrendező, színházigazgató

varkonyi_zoltan_kicsi.jpg /data/cms133692/varkonyi_zoltan_kicsi.jpg 110 110 - varkonyi_zoltan_kicsi.jpg /data/539251/tn_varkonyi_zoltan_kicsi.jpg 110 110 thumbnail: - Várkonyi Zoltán (1912. május 13.–1979. április 10.) kétszeres Kossuth-díjas színész, filmrendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész, a magyar film- és színházművészet ikonikus alakja. Ma már klasszikusnak számító filmjeit a televíziók a mai napig rendszeresen műsorra tűzik. Sokan az ő optikáján keresztül ismerik Jókai hőseit és a törökverő vitéz egriek történetét. Szellemisége a magyar színházi életben, különösen az általa egykor igazgatott Vígszínházban, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek rektora volt, máig elevenen él.

Várkonyi Zoltán 1934-ben szerzett színészdiplomát a Színművészeti Akadémián, majd a Nemzeti Színházhoz került. 1941-ben Pünkösti Andor, a Madách Színház direktora szerződtette, ahol eljátszhatta Pirandello IV. Henrikjét és Shakespeare Hamletjét. A háború során azonban zsidó származása miatt letiltották a színpadról, a Gestapo elől is menekülnie kellett. A Vígszínház pincéjében bujkált, de közben megnézte az előadásokat a zsinórpadlásról.

1945-ben indította el a Művész Színházat, ahol korábban betiltott, politikus, kortárs európai és magyar drámákat és könnyed bulvárokat is műsorra tűzött. 1950-1962 között a Nemzeti Színház művésze, közben 1951-től 1953-ig a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője volt. 1962-ben lett a Vígszínház főrendezője, 1971-től haláláig pedig igazgatója. Színházát az új magyar dráma jelentős műhelyévé tette, de Csehov, Miller vagy Albee műveit is műsoron tartotta. Az előadásokat könnyedség, játékosság, nagyvonalúság jellemezte, estéről estére teltház előtt játszottak színészei. Becsülte a tehetséget, kiváló társulatot épített, olyan egyéniségeknek adott teret, mint Latinovits Zoltán, Páger Antal, Somogyvári Rudolf, Tomanek Nándor, Darvas Iván, Bárdi György, Ruttkai Éva, Bulla Elma, Sulyok Mária.
„Szerintem a rendezés: rend és humánum. Szeretni kell azokat a művészeket, akikkel létrehozom a bemutató. Ha nem szeretem őket, nincs örömem és nem születhet jó előadás.” – vallotta.
1934-től filmezett, első filmszerepe a Meseautó című vígjáték egy kisebb szerepe volt. 1951-ben rendezte első filmjét, s összesen tizenkilencet forgatott. A legismertebb ezek közül A kőszívű ember fiai (1965), az Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (1966), az Egri csillagok (1968), majd a Fekete gyémántok (1976). Rendezőként nem csak a színházban és a filmgyárban volt jelen, az induló televíziónak is egyik úttörő művésze volt.

1949-től tanított a Színművészeti Akadémián, melynek 1972-től haláláig rektora volt. Kiváló pedagógusként nemcsak a mesterség fortélyait adta át tanítványainak, hanem személyes példájával, hivatásszeretetével is nevelt. Ő találta ki és harcolta ki a gimnáziumi színházi osztályok indítását. „Több mint harminc éve vagyok tanár a főiskolán, és tanítottam már színészeket, filmeseket, rendezőket. A fiatalok között nem lehet unatkozni, nem lehet készületlennek vagy fáradtnak lenni. Ott kell lenni, jelen kell lenni. Én akkor lennék boldog, ha belőlem a magyar színházi életnek egy darabja azokban maradna meg, akiket én neveltem. Amikor engem „tanár úrnak” szólítanak, akkor érzem a legjobban magam.” – nyilatkozta Szilágyi Jánosnak.
1978-ban felmentését kéri a Vígszínház igazgatói tisztje alól, hogy a színészetre és a drámai tagozatú gimnáziumi osztályok képzésére koncentráljon. A felmentés az 1978-79-es évad végén lépett volna életbe, de még az évad vége előtt, 1979. április 10-én meghalt. Özvegye, Szemere Vera 1984-ben díjat alapított emlékére, melyet a Vígszínház egy-egy dolgozójának ítélnek oda évente, és amelyet ma már unokája, Várkonyi Gáspár ad át.

Várkonyi Zoltánnak elévülhetetlen érdemei vannak a külföldi és magyar kortárs dráma megújításában, színre vitelében. Tévedhetetlen ízlésének és rendkívüli nyitottságának köszönhetően születhettek olyan legendás előadások, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darab, amely Déry Tibor azonos című kisregényének adaptációja volt. Az előadást a Várkonyit mesterének tekintő és később a Vígszínház igazgatói posztján követő Marton László rendezte. A darab kapcsán került a színházhoz a máig zenei vezetőként működő Presser Gábor. A darabot felújították, és Eszenyi Enikő, a Vígszínház jelenlegi igazgatójának rendezésében tavaly szeptemberben ismét bemutatták. A női főszerepet akkor Almási Éva játszotta, most a lánya, Balázsovits Edit. A gálaműsorban ők ketten léptek színpadra, és énekeltek el két, azóta már slágerré lett Presser-dalt az előadásból.

100 1403601913695 2014 6 24 3 11 25 13 1
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás
varkonyi_zoltan_kicsi.jpg
Várkonyi Zoltán
2014. június 24.

kétszeres Kossuth-díjas színész, filmrendező, színházigazgató

Várkonyi Zoltán (1912. május 13.–1979. április 10.) kétszeres Kossuth-díjas színész, filmrendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész, a magyar film- és színházművészet ikonikus alakja. Ma már klasszikusnak számító filmjeit a televíziók a mai napig rendszeresen műsorra tűzik. Sokan az ő optikáján keresztül ismerik Jókai hőseit és a törökverő vitéz egriek történetét. Szellemisége a magyar színházi életben, különösen az általa egykor igazgatott Vígszínházban, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek rektora volt, máig elevenen él.

Várkonyi Zoltán 1934-ben szerzett színészdiplomát a Színművészeti Akadémián, majd a Nemzeti Színházhoz került. 1941-ben Pünkösti Andor, a Madách Színház direktora szerződtette, ahol eljátszhatta Pirandello IV. Henrikjét és Shakespeare Hamletjét. A háború során azonban zsidó származása miatt letiltották a színpadról, a Gestapo elől is menekülnie kellett. A Vígszínház pincéjében bujkált, de közben megnézte az előadásokat a zsinórpadlásról.

1945-ben indította el a Művész Színházat, ahol korábban betiltott, politikus, kortárs európai és magyar drámákat és könnyed bulvárokat is műsorra tűzött. 1950-1962 között a Nemzeti Színház művésze, közben 1951-től 1953-ig a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője volt. 1962-ben lett a Vígszínház főrendezője, 1971-től haláláig pedig igazgatója. Színházát az új magyar dráma jelentős műhelyévé tette, de Csehov, Miller vagy Albee műveit is műsoron tartotta. Az előadásokat könnyedség, játékosság, nagyvonalúság jellemezte, estéről estére teltház előtt játszottak színészei. Becsülte a tehetséget, kiváló társulatot épített, olyan egyéniségeknek adott teret, mint Latinovits Zoltán, Páger Antal, Somogyvári Rudolf, Tomanek Nándor, Darvas Iván, Bárdi György, Ruttkai Éva, Bulla Elma, Sulyok Mária.
„Szerintem a rendezés: rend és humánum. Szeretni kell azokat a művészeket, akikkel létrehozom a bemutató. Ha nem szeretem őket, nincs örömem és nem születhet jó előadás.” – vallotta.
1934-től filmezett, első filmszerepe a Meseautó című vígjáték egy kisebb szerepe volt. 1951-ben rendezte első filmjét, s összesen tizenkilencet forgatott. A legismertebb ezek közül A kőszívű ember fiai (1965), az Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (1966), az Egri csillagok (1968), majd a Fekete gyémántok (1976). Rendezőként nem csak a színházban és a filmgyárban volt jelen, az induló televíziónak is egyik úttörő művésze volt.

1949-től tanított a Színművészeti Akadémián, melynek 1972-től haláláig rektora volt. Kiváló pedagógusként nemcsak a mesterség fortélyait adta át tanítványainak, hanem személyes példájával, hivatásszeretetével is nevelt. Ő találta ki és harcolta ki a gimnáziumi színházi osztályok indítását. „Több mint harminc éve vagyok tanár a főiskolán, és tanítottam már színészeket, filmeseket, rendezőket. A fiatalok között nem lehet unatkozni, nem lehet készületlennek vagy fáradtnak lenni. Ott kell lenni, jelen kell lenni. Én akkor lennék boldog, ha belőlem a magyar színházi életnek egy darabja azokban maradna meg, akiket én neveltem. Amikor engem „tanár úrnak” szólítanak, akkor érzem a legjobban magam.” – nyilatkozta Szilágyi Jánosnak.
1978-ban felmentését kéri a Vígszínház igazgatói tisztje alól, hogy a színészetre és a drámai tagozatú gimnáziumi osztályok képzésére koncentráljon. A felmentés az 1978-79-es évad végén lépett volna életbe, de még az évad vége előtt, 1979. április 10-én meghalt. Özvegye, Szemere Vera 1984-ben díjat alapított emlékére, melyet a Vígszínház egy-egy dolgozójának ítélnek oda évente, és amelyet ma már unokája, Várkonyi Gáspár ad át.

Várkonyi Zoltánnak elévülhetetlen érdemei vannak a külföldi és magyar kortárs dráma megújításában, színre vitelében. Tévedhetetlen ízlésének és rendkívüli nyitottságának köszönhetően születhettek olyan legendás előadások, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darab, amely Déry Tibor azonos című kisregényének adaptációja volt. Az előadást a Várkonyit mesterének tekintő és később a Vígszínház igazgatói posztján követő Marton László rendezte. A darab kapcsán került a színházhoz a máig zenei vezetőként működő Presser Gábor. A darabot felújították, és Eszenyi Enikő, a Vígszínház jelenlegi igazgatójának rendezésében tavaly szeptemberben ismét bemutatták. A női főszerepet akkor Almási Éva játszotta, most a lánya, Balázsovits Edit. A gálaműsorban ők ketten léptek színpadra, és énekeltek el két, azóta már slágerré lett Presser-dalt az előadásból.

Utolsó módosítás dátuma: 2014. június 24. 11:25